A Kapunka családi gazdaság egy zempléni kisfaluban Pányokon a
magyar-szlovák határ közelében. A hagyományos állattenyésztés
tradícióját az apa (biológus) és fia (állatorvos) elevenítették fel és
viszik tovább felmenőik nyomdokában járva.
Ádám és Lubo
Filozófiánk
A tömegtermelés és a szabványosítás következtében a főzési alapanyagok lassanként elvesztik jellegzetes ízüket. Valljuk, hogy az elegendő Idő, Tér és Szeretetteljes gondoskodás – a minőség elengedhetetlen feltételei.
Idő – kappanjainkat 8-10 hónapon keresztül neveljük, így természetes módon kiteljesedhet húsuk aromája. Az aromaanyagok gyarapodása nagy mértékben növeli a hús ízletességét.
Tér – optimális körülmények között elegendő teret biztosítunk mozgásukra, hogy szabadon gyakorolhassák jellegzetes viselkedési formáikat.
Gondoskodás – tartásmódunk minden tekintetben az állatjólét, a komfort fejlesztésére irányul. Gondoskodásunk nemcsak az állatok fizikai igényeinek kielégítésére terjed, de a kis létszámú állatállománynak és hosszú tenyészidőnek köszönhetően lehetőségünk nyílik egy bensőségesebb viszony kialakítására az állatokkal.
Mi a kappan?
A kappan kifejezés az ókori Rómából származik, jelentése herélt (kasztrált), speciálisan hízlalt kakas. A baromfi kasztrálásával már az ókori Kínában, Görögországban és Rómában is foglalkoztak. Európában először az i.e. VII. századi görög Delos szigetén keletkezett forrás említi meg a kappant. A középkorban a kappantartás főleg Olaszországban és Franciaországban volt népszerű. Közép-Európában a XVI. században említik először a kappant. Legnemesebb baromfihúsként a legelőkelőbb fogadásokon nem hiányozhatott az asztalról és fényűző királyi ünnepek szimbólumaként volt számontartva. Napjainkban a kasztráláshoz és kappantartáshoz leggyakrabban a lassan növekvő, közepes méretű fajták kakasait használják. A kasztrálás célja a tesztoszterontermelés nagymértékű csökkentése, amely a későbbiekben az ivaratalanított egyedek viselkedésében okoz változásokat: vérmérsékletük nyugodt marad, csökken a territoriális viselkedés, fizikai aktivitás, jellemző a vékony gyenge hang. Ezen túl külső elváltozások is megkülönböztetik őket: a másodlagos ivarjelleggel összefüggő jellemzők, mint például a kappan taraja, toroklebenye, sarkantyúja nem, vagy csak csökevényesen fejlődnek ki és kevésbé pigmentáltak.
kakas
kappan
A kappanoknal hatékonyabb a takarmány felhasználása. Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy súlyban jelentősen meghaladják a velük azonos fajtájú és korú kakasokat. A hízlalás végső fázisában az állat bőre alatt, a hasüregben és az izomrostok között több zsír rakódik le, ez pedig jelentős hatással van húsának minőségére. A kappan húsa omlós, szaftos és nagyon ízletes, valamint jellegzetes aromájával is kitűnik.
